Nagyon egyszerű, mégis nagyszerű túrós süti, melyet évtizedek óta sütünk a családomban. A recept a blogon szereplő kuglófhoz hasonlóan Ausztriából származik, a sváb dédnagymamám a 40-es években Linz környékén vásárolt Dr. Oetker süteményes füzetéből. Ez a füzet magyarul is megjelent szintén a 40-es években, amikor még Dr. Oetker gyár is működött hazánkban, viszont nem élt meg annyi kiadást, mint a Váncza. Régi recept, de abszolút időt álló, bármilyen évszakban és bármilyen alkalomra.
Hozzávalók
Tészta
– 30 dkg liszt
– ½ csomag sütőpor
– 7 dkg porcukor
– ½ csomag bourbon vaníliás cukor
– 2 tojás sárgája
– 17 dkg hideg vaj
– kevés citromhéj (kb fél citromé megosztva)
– 1-2 teáskanál tejföl, szükség szerint
Túró töltelék
– 3 tojás sárgája
– 12 dkg porcukor
– ½ csomag bourbon vaníliás cukor
– 50 dkg túró
– 3 tojás fehérje
– kevés citromhéj
Elkészítés
A tésztával kezdünk. A lisztet elkeverjük a sütőporral és egy csipet sóval, elmorzsoljuk benne a vajat. Ezt a lépést a legcélszerűbb késes robotgéppel elvégeztetni, egy pillanat alatt megvan, és a vaj sem olvad meg. Hozzákeverjük a cukrot, vaníliás cukrot, citromhéjat és a tojássárgájákkal, gyors mozdulatokkal összegyúrjuk. Ha keményebb lenne a tészta, illetve nem akar összeállni, akkor kevés tejfölt adjunk hozzá, az esetek többségében erre szükség van. Hűtőben minimum fél órát pihentetjük.
A túrós töltelékhez a túrót villával összetörjük, a tojásokat szétválasztjuk. A tojásfehérjét felverjük kemény habbá, míg a sárgáját a cukorral, vaníliás cukorral kikeverjük. Mikor a tojássárgája kifehéredett, hozzáadjuk a túrót, a reszelt citromhéjat és óvatosan hozzákeverjük a tojásfehérjehabot.
A hűtőből kivett tésztát két egyforma részre osztjuk, az egyik részt kinyújtjuk, úgy, hogy egy kb. 20*30cm-es tepsi alját le tudjuk teríteni vele. A tésztát megböködjük villával, vagy hústűvel és rásimítjuk a túrótölteléket, majd befedjük a másik kinyújtott tésztalappal, melyet szintén megszurkálunk. 180 fokos sütőben fél óra alatt aranybarnára sütjük. A tetejét meghinthetjük porcukorral és már langyosan fogyaszthatjuk, anyukám erre esküszik, de szerintem másnap a legfinomabb.
A receptes füzet lapja már „kissé” megviselt.